Hiába akart, nem adhatott vért egy leszbikus pár, mert a doktornő sértegetések között kizárta őket a véradásból. A pár az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, a vérellátó pedig bocsánatot kért tőlük.

 Bocsánatkéréssel zárult az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt az az eljárás, amelyet egy leszbikus pár indított egy doktornő homofób megjegyzései miatt. Egy vidéki leszbikus pár a tavasszal véradásra jelentkezett a lakóhelyén szervezett véradáson. Amikor a véradást vezető orvos megtudta, hogy a pár leszbikus párkapcsolatban él, betegnek nevezte őket, és kizárta őket a véradásból.

A pár a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának javaslatára az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. Az eljárás keretében egyezség született: az Országos Vérellátó Szolgálat elnézést kért a kérelmezőktől, és vállalta, hogy a véradóknak szóló tájékoztatója kiegészítésével teremt egyértelműbb helyzetet.

A Háttér Társasághoz számos bejelentés érkezett hasonlóan homofób egészségügyi szolgáltatókról, de ezekben az esetekben az érintettek nem mertek a hatóságokhoz fordulni. A társaság közleményében azt írta, hogy az elmúlt időszakban több egészségügyi témájú kutatásban is részt vettek, amelyben lesújtó kép rajzolódott ki a hazai egészségügyi oktatásról és ellátásról. A kutatásban részt vevő végzős orvostanhallgatók több mint kétharmada például úgy nyilatkozott, hogy nem vagy csak érintőleges találkozott egyetemi tanulmányai során a homo- és biszexualitás orvosi megítélésének kérdésével, 73 százalékuk szerint az egyetemnek többet kellett volna foglalkoznia az LMBT emberek sajátos egészségügyi szükségleteivel.

Tetoválás, kutyaharapás, akupunktúra

Ha a doktornő Tiszanánán nem kérdezett volna rá a gyerekvállalás elmaradására, a jelentkezők szexuális irányultsága akkor is kiderülhetett volna. Véradás előtt ki kell tölteni egy kérdőívet, amiben az életvitelre, betegségekre, gyógyszerszedésre kérdeznek rá. Az aktuális, érvényben lévő kérdőívet le lehet tölteni az OVSZ honlapjáról. Ebben olyasmiket is kérdeznek a donornak jelentkezőtől, mint hogy használt-e már életében injekciós kábítószert, harapta-e meg állat egy éven belül, kapott-e tetoválást, füllyukasztást, testékszert, akupunktúrás kezelést. A nemi életre vonatkozó kérdést ebben a formában teszik fel: (egy éven belül) „volt-e fertőzés átvitele szempontjából kockázatos nemi kapcsolata?”

A kérdés mögött az szerepel vastag betűkkel, hogy lásd a tájékoztatót. Ennek a szövege is fent van az OVSZ honlapján. Itt van egy felsorolás azokról a magatartásokról, amelyek „jelentősen fokozzák a vérrel átvihető fertőzések kockázatát, példaként a májgyulladást, az AIDS és a szifilisz betegséget említik. Azt írják, ne adjon vért, akire a következő állítások bármelyike igaz: intravénás kábítószer használata; nemi betegség; nemi kapcsolat pénzért, vagy kábítószerért cserébe; óvszer nélküli nemi kapcsolat alkalmi / ismeretlen partnerrel; gyakran váltogatott szexuális partnerek; férfiak közötti nemi kapcsolat; nemi kapcsolat olyan személlyel, akire a fentiek bármelyike vonatkozhat.

A vérellátó természetesen nem csak a kérdőívre és az önbevallásra hagyatkozik. A véradáskor levett véren végeznek szűrővizsgálatot fertőző májgyulladásra, HIV-re és szifiliszre. Ha az eredmény nem negatív, a vért nem használják, és a véradót értesítik. Ugyanakkor, ahogy a tájékoztató is felhívja rá a figyelmet, „a leggondosabb kivizsgálás esetében is előfordulhat”, hogy még nem tudják kimutatni a fertőzést.

Mi a kockázatos?

Az OVSZ főigazgatója szerint ők elsősorban a vérre váró betegek védelmét tartják szem előtt, a kérdőív „nem a kirekesztésről szól”, hanem arról, hogy – ahogyan a világon mindenhol – törekszenek a vérbiztonság megteremtésére.

A céljuk az, hogy a lehető legegészségesebb populációtól vegyenek vért, és igyekeznek emiatt az elején is beépíteni egy szelekciót a rendszerbe, mondta. Most például a nyugat-nílusi láz miatt nem vesznek vért egy jó darabig olyanoktól, akik ezen a nyáron Görögország, Olaszország vagy Spanyolország bizonyos részein jártak, említett példát.

A főigazgató szerint a közzétett tájékoztató szövege ellenére az azonos neművel folytatott szexuális kapcsolat férfiak esetében sem kizáró ok. Miskovits Eszter azt hangsúlyozta, hogy a kérdőíven a kérdés nem így szerepel, hanem így: „volt-e fertőzés átvitele szempontjából kockázatos nemi kapcsolata?” Szerinte itt tehát arról van szó, hogy rábízzák a jelentkezőre, ítélje meg maga, hogy az ő esetében van-e fokozott kockázat, vagy nincs. A főigazgató egyébként úgy érzi: nincs ellentmondás a kérdőív és a tájékoztató szövege között, csak arról van szó, hogy a két dokumentumnak „más a funkciója”.

Nem foglalkoznak a képzéssel

A Háttér Társaság a Melegekért jogvédő szervezet munkatársa, Dombos Tamás viszont inkább zavarosnak látja a helyzetet. Szerintük a policy sem teljesen egyértelmű, a gyakorlat pedig „teljesen vegyes”. Mindenesetre tudnak ők is olyan helyekről, ahol nyíltan melegek is adhatnak vért.

A Háttér közleményt is kiadott a tiszanánai eset kapcsán. Szerintük ez ismét ráirányítja a figyelmet a magyar egészségügyi szakmában erőteljesen jelen lévő leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberekkel kapcsolatos előítéletekre és tájékozatlanságra. A közlemény szerint hozzájuk számos bejelentés érkezett hasonlóan homofób egészségügyi szolgáltatókról, de ezekben az esetekben az érintettek nem mertek a hatóságokhoz fordulni.

A Háttér közleménye szerint nemrég egy kutatásban résztvevő végzős orvostanhallgatók több mint kétharmada például úgy nyilatkozott, hogy nem vagy csak érintőleges találkozott egyetemi tanulmányai során a homo- és biszexualitás orvosi megítélésének kérdésével. 73 százalékuk szerint az egyetemnek többet kellett volna foglalkoznia az LMBT emberek sajátos egészségügyi szükségleteivel. Dombos Tamás, a Háttér jogsegélyszolgálat munkatársa szerint „nem várható a kérdésben jelentős elmozdulás addig, amíg az LMBT témák nem kapnak kellő figyelmet az egyetemi képzés és a továbbképzések során”.

(origo, index)