Ha a kutya rosszat csinál, meg kell büntetni. De nem ám a régi módszerrel! Csak semmi erőszak, semmi kiabálás, semmi verés! Létezik egy sokkal jobb módszer: próbáld ki, hatásos! Cikksorozatunk 4., befejező részében a rosszalkodó kutyákkal foglalkozunk.
Falkából való kizárás
A legnagyobb büntetés egy kutya számára a kizárás a falkájából. Ez lehet rövid időre alkalmazva a büntetés egyik formája is kisebb rosszaságok esetén, de komolyabb problémák felmerülésénél (pl. emberharapás, erős agresszió, állandó morgás…) ez a megoldás a leghatásosabb.
Miért? 
Egy farkasokból álló falkának a megfigyelése közben is azt vehetjük észre, hogy ha egy olyan vezető áll a falka élén, akit a tagok nem tartanak megfelelőnek (mint a mi esetünkben a kutyánkat) akkor ugyanezt az eljárást alkalmazzák nála. Ugyanúgy együtt vonulhat a falkával; ha jut élelem, ugyanúgy ehet ő is, azonban nem kommunikálnak, nem játszanak vele – szó szerint kiközösítik őt, míg rá nem jön, hogy hol van a helye a rendben. Így kell nekünk is eljárnunk.
Gyakorlati megvalósítás
A kizárás ideje nagyon változó lehet a probléma fajtájától és mélységétől függően. Agresszió esetén minimum 1 hetes időtartammal kell számolnunk, és a hatástól függően kell továbblépnünk, illetve folytatnunk a kizárást. Soha ne hagyjuk abba a kizárást az első pozitív változásnál, mert akkor könnyen még mélyebbre visszaeshetünk. Komolyabb problémák esetén legkevesebb 1 hetet tartsuk be – áldozzuk fel azért, hogy cserébe hosszú éveken át gond nélkül élhessünk együtt kutyánkkal.

A kizárás azt jelenti, hogy semmiféle módon nem kommunikálunk, nem lépünk kapcsolatba a kutyánkkal. Szó szerint mintha nem is létezne. Nem szólunk hozzá, nem nézünk rá, nem simogatjuk meg, nem is büntetjük. Ha ugrál, ugat, akkor elfordulunk, ellépünk tőle. Ebben az időben nem használunk parancsokat sem. A sétáltatás csak pórázon történik, mindennemű kommunikációtól mentesen. A kutyát nem hívjuk magunkhoz, hanem egyszerűen odalépünk hozzá, rácsatoljuk a pórázt, az ajtóban egyetlen szó nélkül a póráz segítségével hátrahúzzuk, kilépünk előtte, és elindulunk. Figyeljük meg, hogy ő melyik irányba menne – mi pont az ellenkező irányba induljunk, de mindezt egyetlen szó nélkül. Az etetés a fent leírtak szerint történjen, de az is egyetlen szó nélkül.

A kutyánk gyakran bevet ilyenkor különféle módszereket, hogy elérje, hogy valamilyen módon mégis kivívja a figyelmünket, ilyenkor szoktak előjönni a hosszú ugatások, vonyítások, ugrálások, bepisilés, különböző dolgok szétrágása… Ilyenkor erőt kell vennünk magunkon és lenyelni kutyánk viselkedését, rendbehozni az általa megrongált dolgokat, és rá sem nézni, mintha a virág magától esett volna le, vagy a pisi a szőnyegen az égből hullott volna. Ne feledjük: a negatív reakció is reakció! És a kutyánk pont erre vár! Ha éppen rajtakapjuk, amint ilyesmit csinál, az egyetlen lehetséges módja a fegyelmezésnek 10-20 l-es üres műanyag kanna használata (a kannát helyettesíthetjük egy 2 literes műanyag palackkal, amelybe a hang kedvéért pár kavicsot is beletehetünk). A kannát a kutya nem tudja összekötni az emberrel, így nem törjük meg a kizárást, de mégis elérjük, hogy ne érje meg neki egész éjszaka tombolni, vagy lerántani a függönyt…
Nagyon fontos még, hogy a kizárást az egész családnak tartania kell. Mielőtt nekikezdenénk, üljünk le, beszéljük át együttesen, és ha belevágunk, akkor csináljuk is végig. Ha csak a család pár tagja zárja ki a kutyát és a többiek ugyanúgy szeretgetik, akkor nemhogy nem érünk el eredményt, de ronthatunk is a helyzeten, mivel összezavarjuk a kutyát, és nem tudhatjuk, ez milyen reakciót vált ki belőle.

A jól nevelt kutyára büszkék lehetünk
A kizárás végén (amikor letelik az 1 hét, vagy határozott változás áll be a kutya viselkedésben) sose ugorjunk egyből a kutyánk nyakába, hogy “végre hozzád szólhatok!”, hanem fokozatosan kezdjünk foglalkozni vele újra. Első alkalommal, miután hazaértünk, még legalább egy fél óráig ne foglalkozzunk vele, majd ezután hívjuk magunkhoz. Először csak a parancsszavak kerüljenek elő, és a dicséret, a simogatás csak a jól teljesített feladat után jár. A játékkal még várjunk pár napot, és akkor is csak a fent leírt módon tegyük. A fenti apró szabályokat egy életen át tartsuk be, ha azt szeretnénk, hogy mindig, mindenhol jól nevelt kutyánk legyen. Nem kell megijedni, néhány hét után megszokássá válnak, és akkor már csak azt vesszük észre, hogy mindenki irigykedve szemléli csodálatos négylábú társunkat.