Tudományetika Európában és Magyarországon

  ”A 21. században a tudomány művelésének etikai kérdéseivel is foglalkozni kell. A kutatások kereteit jogilag ugyan már régen szabályozták, korunkban viszont nagyon fontos, hogy a tudományos munka etikai vonatkozásai is figyelmet kapjanak” – mutatott rá bevezető előadásában Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

  Mint kifejtette, globalizált világunkban a kutatási eredményekre épülő fejlesztések a gazdaság motorjává váltak. Ennek következtében a tudományban is éles konkurencia bontakozott ki, és mint minden versenyben, itt is előfordul, hogy a résztvevők megsértik az etikai normákat.

Pálinkás József kiemelte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Európában és a világban is elsők között ismerte fel egy átfogó tudományetikai kódex szükségességét – egy olyan dokumentumét, amely megfogalmazása szerint a kutatói világ erkölcsi önszabályozásának eszköze lehet. A tudomány művelőinek ugyanis alapvető felelőssége, hogy rögzítsék a kutatói viselkedés kritériumait, eljárjanak azokban az esetekben, amikor fennáll a veszélye, hogy sérülnek a tudományos kutatások erkölcsi alapelvei, vagy etikai vétség gyanúja merül fel.

A kódex, amelyet 2010-ben fogadott el az MTA közgyűlése, egyöntetű nemzetközi elismerést váltott ki: 

a nemzetközi tudományos szervezetek és a tudományos akadémiák vezetői egyaránt méltatták a dokumentumot, amelyet a külföldi partnerek kiválónak és példamutatónak minősítettek.

Fésüs László, az MTA rendes tagja, az MTA Tudományetikai Bizottságának elnöke „Tudományetikai kihívások és válaszok hazánkban és Európában” címmel megtartott előadásában számos példán keresztül mutatta be, miként szentelnek a tekintélyes tudományos szervezetek egyre nagyobb figyelmet a tudományetika kérdéseinek. Világszerte folyamatosan növekszik a tudományetikai vétségek száma: az évente megjelenő 2 millió publikációból a becslések szerint 20 ezer tartalmaz hamis adatokat. Másrészt a tudományos eredmények egyre több olyan kérdést vetnek fel, amelyek szabályozást igényelnek. Ebbe a problémakörbe tartozik egyebek mellett a klónozás, az őssejtkutatás, a szintetikus biológia vagy például a kutatói szabadság esetleges korlátozása olyan „veszélyes kutatások” esetében, amikor az eredmények a terrorizmus eszközévé válhatnak.

A hazai viszonyokat taglalva az akadémikus rámutatott, hogy az MTA Tudományetikai kódexét leszámítva a magyar tudományetikai szabályozás esetleges, nincs egységes rendszerbe foglalva, s az egyetemeken és a doktori képzésben hiányzik az etika oktatása. Fésüs László rámutatott, hogy szükségessé vált egy nemzeti tudományetikai testület felállítása az egyetemek, az akadémiai kutatóhelyek, az Egészségügyi Tudományos Tanács részvételével, valamint egy közös kódex kidolgozása.

Mezey Barna, az MTA doktora, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke előadásában a magyar felsőoktatás tudományetikai felelősségének kérdéseit elemezte. Mint kiemelte, a nemzeti felsőoktatási törvény csupán néhány pontban foglalkozik az etikával, nem biztosít megfelelő kapaszkodókat. „A törvény semmiféle szankciót nem tartalmaz, így az intézményekre hárítja a kérdés megoldását” – fogalmazott a Magyar Rektori Konferencia elnöke, megjegyezve, hogy az egyetemek tudományetikai vétség esetén nehezen tudják megszüntetni egy közalkalmazott jogviszonyát. Jelenleg 9 állami egyetemnek, valamint a Közép-Európai Egyetemnek van etikai kódexe, egy további felsőoktatási intézményben pedig tervezik az elfogadását. A kódex elfogadása azonban nem elég, az etika oktatására is szükség van. „Önmagában etikai kódexekkel nehéz eredményeket elérni” – mondta.

Bácsy Ernő professzor, az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja az ETT három országos hatáskörű etikai bizottságának tevékenységét és nemzetközi kapcsolatait ismertette. Wittmann Tibor professzor a regionális kutatásetikai bizottságok helyét és szerepét taglalta. Kollár László, az MTA rendes tagja, az OTKA elnöke arról beszélt, hogy gyakorlatukban kétévente fordul elő 1-2 etikai vétség. Az általános eljárás szerint az ügyeket kivizsgálják, szükség esetén a vétséget szankcionálják, elkövetőit meghatározott időre eltiltják a pályázat lehetőségétől, de a büntetés lejárta után az érintettek tiszta lappal indulhatnak újra.

 (MTA)