Mintegy ötszáz éve készült el az első magyar nyelven írt orvosi könyv, Váradi Lencsés György „Egész orvosságról való könyv, azaz Ars Medica” című műve. A jeles eseményhez kapcsolódó évforduló alkalmából a magyar orvosi nyelv történetéről, jelenéről, távlatairól tartottak konferenciát irodalomtörténészek, nyelvészek, orvosok a Magyar Tudományos Akadémia Székházában.
„Az orvostudományban forradalom zajlik, hasonlóan ahhoz, mint amikor a mikroszkóp felfedezése lehetővé tette az egyes sejtek tanulmányozását. Ma már molekuláris folyamatokat is megfigyelhetünk, és az új jelenségek leírásánál gyakran átvesszük az angol kifejezéseket. Ezeknek meg kell találnunk a szabatos, pontos magyar megfelelőit” – vázolta az mta.hu-nak a magyar orvosi nyelvvel kapcsolatos időszerű, az egész orvostársadalmat érintő feladatokat Bősze Péter orvos, az MTA doktora, aki Szabó T. Attila professzorral közösen a rendezvényt szervezte.
Bugát Pál
Kitüntetett figyelmet kapott a konferencián a 19. századi nyelvújító, Bugát Pál. „Bugát Pál munkássága a legnagyobb nyelvújítókéhoz mérhető, ám a közvélemény sajnos kevéssé ismeri” – nyilatkozta Bősze Péter. Bugát Pál jelentőségét mutatja, hogy saját műveivel és több német nyelvű orvosi tankönyv fordításával megteremtette a magyar nyelvű orvos- képzéshez szükséges tananyagot. Az egyes kötetek mellé szószedeteket csatolt, amelyekben az adott szakterület nélkülözhetetlen, általa alkotott vagy más módon képzett szakkifejezései szerepeltek. Az általa alapított Orvosi Tár című első magyar orvosi folyóirat megteremtette az orvosok számára a szakmai párbeszéd lehetőségét, egyúttal tájékoztatta a hozzáértőket és az érdeklődő laikusokat a legújabb tudományos eredményekről. Szintén Bugát Pál hozta létre 1841-ben a Magyar Természettudományi Társulatot, amely 1990-es újjáalakulása után napjainkban is az eredetivel megegyező célkitűzése szerint működik: összefogja a természettudományokkal foglalkozó szakembereket és érdeklődőket, segíti a természet- tudományos ismeretterjesztést, támogatja a tehetséggondozást. „Kezdeményeztük, hogy Bugát Pál alakját köztéri szobor örökítse meg Budapesten – mondta Bősze Péter.
Továbbá rámutatott: sajnálatos módon még a vezető szakfolyóiratokban is fellelhető az orvosi szakkifejezések pongyola, pontatlan, esetenként hibás használata, az értő befogadást megnehezítő betűszavak alkalmazása. „Előírás, hogy a betegnek nyújtott tájékoztatást az orvos a betegek számára is érhető módon fogalmazza meg” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az egészséggel kapcsolatos kérdések iránti egyre fokozódó érdeklődés szintén azt mutatja, társadalmi igény van a magyar orvosi szakszókincs bővítésére. „Nincs magyar orvostudomány magyar orvosi szaknyelv nélkül” – idézte szakmai hitvallását.
A konferencián előadó nyelvészek, irodalomtörténészek és orvosok áttekintették az orvosi nyelv történetét.
A rendezvény első részében a 16. századi kezdetektől százéves bontásban elemezték a magyar orvosi nyelv fejlődésének irányait, külön kitérve a természettudományos szaknyelv, ezen belül az orvosi nyelv úttörőinek – Sylvester Jánosnak, a brassói Paulus Kyrnek, Váradi Lencsés Györgynek, Pápai Páriz Ferencnek, Apáczai Csere Jánosnak – a munkásságára. A konferenciát számos hazai és külföldi tudományos szervezet, intézmény üdvözölte, köztük a Bornemisza Társaság és a Bécsi Magyar Orvostársaság, a komáromi Selye János Egyetem, a pozsonyi Comenius Egyetem, a római Sapientia Egyetem, a Termini kutatóhálózat.
„A Magyar Tudományos Akadémiát a nemzet a magyar nyelv ápolására, a tudomány szolgálatára hozta létre. Az alapítói szándék a tudós társaság elsődleges feladatának tekintette, hogy a kor tudományos eredményei mindenki számára hozzáférhetőek legyenek – emlékeztetett a konferencián elmondott megnyitójában Vizi E. Szilveszter akadémikus, az Akadémia volt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jelenlegi elnöke.
Kiss Jenő nyelvész a nyelvművelés társadalmi szempontjaira hívta fel a figyelmet. „A magyar értelmiség körében nagy hagyományai vannak a magyar nyelvvel való tudatos törődésnek – hangsúlyozta köszöntőjében az akadémikus. – A tudománytörténeti múlt áttekintése a mának szól: jelenünk rászorul a múlt tanulságaira, hogy a magyar orvosi nyelv színvonalát megőrizhessük a jövőnek.”
Sótonyi Péter akadémikus, a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke a magyar orvosi nyelv, nyelvhasználat kérdését időszerű problémával világította meg. A betegjogok érvényesülése, a megfelelő tájékoztatás, az egyes nyilatkozatok szövegezése szorosan összefügg az orvosi szaknyelv használatával, közérthetőségével. Sótonyi Péter rámutatott, hogy az e tárgyban folytatott – az egészségügyi intézmények által elveszített – polgári perek jelentős részét a nem megfelelő tájékoztatás miatt indították a betegek.
A konferencián elhangzott előadásokat a Magyar Orvosi Nyelv folyóirat közeljövőben megjelenő száma is közzéteszi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: