hamisítás és egyéb bűncselekmények miatt jogerősen 4 és fél év börtönnel sújtott. A büntetés felét 4 év próbaidőre felfüggesztették. A 49 éves asszony a legutóbbi rokkantosítási botrány elsőrendű vádlottja volt: egy szegedi főorvosnővel szövetkezve pénzt kértek betegektől, ha sikeresen leszázalékolják őket. A másodrendű vádlott 1 év 8 hónap börtönbüntetést kapott, aminek végrehajtását 3 évre felfüggesztették. Első fokon egy évre az orvosi foglalkozásától is eltiltották, de másodfokon ettől eltekintett az ítélőtábla.

Ebben az ügyben nem egészséges embereket rokkantosítottak. Miközben más hasonló ügyekben egészséges embereket segítettek anyagi ellenszolgáltatás fejében rokkantsági nyugdíjba,addig az ebben az ügyben szereplő betegek valóban betegek is voltak, jelenleg is rokkantnyugdíjasok, vagyis a vádlottak – bár jogellenes cselekményeket követtek el, és ezért mindenképp büntetés jár – nem okoztak kárt az államnak, és így a társadalomnak. Ezt a bíróság is figyelembe vette a büntetések kiszabásakor.

– Felvállalom, amit tettem, és azt sem mondom, hogy nem vagyok bűnös. De semmiképpen nem a főbűnös, mint ahogyan az a büntetések kiszabásából következik. Igazságtalannak érzem, hogy nekem kellett egyedül elvinnem a balhét – fogalmazott az asszony.

– Azért voltam én az elsőrendű vádlott, mert a volt férjem feljelentett, miután elváltam tőle – kezdte történetét. – Tudta, hogy pénzt kapok a főorvosnőtől, volt, hogy ő is elkísért a találkozónkra. Az ő bejelentése után hallgattak le 2009 decembere és 2010 júniusa között.
Az ügyben elítélt nő elmesélte, 2002 óta dolgozott az Országos Orvosszakértői Intézetben. A főorvosnővel, akivel korábban együtt dolgozott, először telefonon „futott össze”, később ezek a telefonok rendszeressé váltak, majd személyesen is találkoztak.

– Segítséget kért tőlem, mert mint mondta, a bizottságok azokat is kidobálják, akiknek fél lábuk van – mesélte V. Gyöngyike. – Én adminisztrátorként dolgoztam, vagyis nem volt befolyásom a bizottság munkájára. Annyit tudtam tenni, hogy amint megszületett egy döntés, elmondtam neki, nem kellett a postára hetekig várnia.
Arra a kérdésre, hogy akkor miért adott neki a főorvos pénzt, V. Gyöngyike azt mondta: tulajdonképpen becsapta a doktornőt. – Amikor szólt, hogy megy egy betege, annyit mondtam, hogy „intézem”. Azt gondolta, hogy segítek neki, de igazából eleve csak azokat az eseteket vállaltam, amik egyértelműnek tűntek, éppen azért, mert nem volt eszköz a kezemben. Még csak nem is azokhoz a bizottságokhoz kerültek ezek az emberek, amelyekben én dolgoztam. Soha nem láttam egyiküket sem.

Az egykori adminisztrátor lapunknak elmondta: betegenként 50 ezer forintot kapott a főorvosnőtől. Úgy emlékszik, a tanúk a bíróság előtt azt állították: 150-350 ezer forintot adtak át a főorvosnőnek.
V. Gyöngyike még nem kapta meg a behívóját, de tudja, hamarosan börtönbe megy. Három gyermeke van – közülük a legkisebb 15 éves. A nő testvére lesz a fiú gyámja.

– Nem félek az előttem álló két évtől. Két hónapot töltöttem a rendőrségi fogdában teljesen egyedül, az kemény volt. De ha azt kibírtam, ez is menni fog. Szeretnék bent dolgozni, ha pedig szabadulok, újra munkát vállalni. Ezerszer megbántam, amit tettem, még akkor is, ha többen azt mondják: az vesse rám az első követ, aki egy ilyen lehetőséget kihagyott volna. Nem csináltam semmit, de elfogadtam, hogy aki színleli a befolyást és azzal üzérkedik, ugyanolyan bűncselekményt követ el, mintha tényleg előnyhöz juttatna másokat – vallja.

(delmagyar)