A felfedezéstől a Nobel-díjig akár több mint ötven év is eltelhet – magyarázta Lars Bring, a fizikai bizottság elnöke. Ez történt az orosz Vitalij Ginzburg esetében is. Az orosz tudóst 2003-ban díjazták a szupravezetés terén végzett úttörő kutatásaiért, amelyekben az 1950-es években ért el mérföldkőnek számító eredményeket. A fehér törpékről szóló felfedezései után fél évszázaddal kapta meg a fizikai Nobel-díjat az indiai Szubrahmanjan Csandrasekhár is. Raymond Davis 88 éves volt, amikor Nobel-díjat kapott az asztrofizika terén elért eredményeiért.

Pedig Alfred Nobel végrendeletében azt írta, hogy az elismerést azoknak kell megkapniuk, akik az előző évben a legnagyobb hasznára voltak az emberiségnek munkájukkal. Az azonban, hogy a díjra néhány vagy sok-sok évet kell várni, nem új keletű: már Conrad Röntgen is úgy vette át az első fizikai Nobel-díjat, hogy akkor már hét éve volt annak, hogy felfedezte a róla elnevezett sugarakat.

Vannak azonban ellenpéldák is. Két kínai származású amerikai kutató, Chen Ning Yang és Tsung-Dao Lee 1956-ban fedezte fel, hogy az elemi részecskék közötti gyenge kölcsönhatás nem rendelkezik paritásszimmetriával. A Nobel-díjat már a következő évben megkapták.

A várakozás általában húsz év – jegyezte meg Sven Lidin, a kémiai bizottság elnöke. „A tudomány nagyon konzervatív játék, és időbe telik, mire teljesen megismerik egy új felfedezés jelentőségét. Van egyfajta inkubátor idő, mielőtt a tudományos közösség megérti, hogy valamely eredmény igazán jelentős”.

A döntéshozatal tehát nagyon megfontolt, legfőképp azért, hogy a bizottságoknak semmit se kelljen megbánniuk. A díj történetében ugyanis erre is volt példa. Antonio Egas Moniz portugál neurológus 1949-ben Nobel-díjat kapott egy pszichikai betegek gyógyítását célzó beavatkozás kifejlesztéséért, amelyről később kiderült, hogy alkalmanként a személyiség drasztikus változását idézte elő. Grib Fibiger dán patológust egy rákkeltő parazita azonosításáért tüntették ki. A felfedezés később teljesen tévesnek bizonyult.

„Az évek során óvatosabbá váltunk” – fogalmazott Lars Brink. „A díjat nem kaphatja meg olyan elméleti felfedezés, amelyet nem bizonyítottak”. Ez az oka annak is, hogy a híres asztrofizikus Stephen Hawkingnak még nincs ott a Nobel-díj a polcán. „Elméleti síkon voltak nagyon fontos felfedezései, amelyekről mind úgy véljük, hogy helytállók, de teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy valóban igazak. Hawking elméletei – egyebek mellett az arról szóló, hogy a fekete lyukak bizonyos körülmények között energiát veszítenek – azonban rendkívül nehezen bizonyíthatók. „Szerencsétlen helyzet, de nem tehetünk ellene semmit” – sajnálkozott Lars Brink.

A tudományos Nobel-díjakra – amelyeket idén október 7-én, 8-án és 9-én osztanak ki – általában 300-400 kutatót jelölnek. Sok nagy felfedezés azonban soha nem kapta meg a díjat, amelyhez Sven Lidin egy kevés szerencse is kell. Kifejezetten peches volt például Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus, akit több mint ötvenszer jelöltek, de soha nem kapta meg a legrangosabb tudományos díjat. Így járt Friedrich Paschen német fizikus is.

Különösen szomorú azonban Ralph Steinman esete. A kanadai immunkutató három nappal azelőtt hunyt el, hogy 2011-ben neki ítélték oda az orvosi-élettani Nobelt. A bizottság csak a bejelentést követően értesült Steinman haláláról, így ötven év után ismét posztumusz adtak át egy Nobel-díjat. A kitüntetést csak élők kaphatják meg Alfred Nobel végakarata szerint.

(MTI)