A német nyelvben megkülönböztetünk 3 múlt időt, ami azért is érdekes, mert a magyarban csak egy múlt idő van, ez az oka annak, hogy a német múlt időket ugyanúgy fordítjuk.

Alapfogalmak a múlt idő megértéséhez

A német nyelvben megkülönböztetünk gyenge, erős és vegyes igéket.

Gyenge igék:

Szabályosan képezik a múlt idejű alakjaikat. Azaz szótő + „-te” Präteritumban (és +”ge-” előtag és „-t” vagy “-et” végződés Perfektben, de ezt egy másik fejezetben tárgyalom részletesen).

Erős és vegyes igék:

A szótári alakból is kiderül (a mellette levő csillag segítségével, ahogy azt már az igeragozás résznél is említettem). Ennek nyelvtörténeti okai vannak, „sajnos” meg kell tanulni ezeket az igéket, vagy ha lehet használjunk szótárat.

Megkeressük az ige tövét (volt már rá példa az igeragozás részben), majd az igetőhöz hozzákapcsoljuk a –te végződést. Végül ragozzuk a megtanult módon (igeragozás című rész), azzal a kivétellel, hogy E/1 és E/2 személyben nem kap ragot, tehát nem kapcsoljuk hozzá az „-e” véget E/1 személyben, valamint a „-t” véget E/3 személyben.

Példák:

Az erős igéknél nagyon fontos megjegyezni, hogy megváltozik a tőhangzó. Ezeket nincs mese, meg kell tanulni, illetve, ha használhat szótárat a kedves olvasó, akkor nézze meg a szótári alak mellett mindig, hogy mi áll. Ha egy „h” van mellette, akkor gyenge igéről van szó, ha egy csillag, akkor lapozzon hátra a szótárban és ismerkedjen meg az ige tulajdonságaival.

Nevük nagyon találó, hiszen ezeknek az igéknek ugyanúgy megváltozik a tőhangzójuk, mint az erős igéknek, viszont a vegyes igék megkapják a gyenge igékre jellemző „-te” véget Präteritumban (és a “-t” véget Perfektben, de ezt a következő fejezetben tárgyalom részletesen).

Azért nem írtam ki külön még egyszer a jelen idejű/Präsens alakjaikat, mert azt már tárgyaltam a „Módbeli segédigék és a wissen” résznél.