A “ZU + INFINITIV” és használata
A “zu + Infinitiv” (magyarul: zu elöljárószóval álló főnévi igenév) szerkezetnek az a lényege, hogy ha egy összetett mondatban a fő- és mellékmondat alanya azonos, akkor a mellékmondatban nem tesszük ki még egyszer az alanyt és a ragozott igét, hanem zu + Inf szerkezetet használunk, pl.:
ICH habe versprochen, dass ICH ins Kino gehe.
(ÉN) megígértem, hogy (ÉN) moziba megyek.
(ÉN) megígértem, hogy (ÉN) moziba megyek.
Az alany tehát ICH, kétszer szerepel, ami kicsit csúnyán mutat, ezért a második ICH-et elhagyhatjuk, és a gehehelyett zu gehen lehet:
Ich habe versprochen, ins Kino zu gehen.
De ha nem a fő- és mellékmondat alanya egyezik meg, hanem a mellékmondat alanya megegyezik a főmondat tárgyával vagy részeshatározójával, azaz benne van a főmondatban valamilyen formában a mellékmondat alanya, akkor is lehet a mellékmondat ragozott igealakja helyett zu + Infinitiv szerkezetet használni, pl.:
Er hat mich gebeten, nicht zu rauchen.
Arra kért (ENGEM), hogy (ÉN) ne dohányozzak.
Arra kért (ENGEM), hogy (ÉN) ne dohányozzak.
Er hat mir erlaubt, ins Kino zu gehen.
Megengedte (NEKEM), hogy (ÉN) moziba menjek.
Megengedte (NEKEM), hogy (ÉN) moziba menjek.
Az angolban is kb. ugyanez a helyzet: I promised to go to the cinema. He asked me not to smoke. De pl. az olaszban, franciában is főnévi igeneveket használhatunk ilyenkor, csak más elöljárószó áll a főnévi igenév előtt, nem a zu megfelelője. Szóval aki tud a németen kívül más nyugati nyelvet, annak gyerekjáték lesz ezt is megérteni.
Itt most tárgyi mellékmondatot rövidítettünk zu + Infinitiv szerkezettel. “MIT ígértem meg?” “MIT kért tőlem?” “MIT engedett meg nekem?” Ezt a főmondatban nem fejtjük ki, hanem a főmondat után álló, attól vesszővel elválasztott mellékmondatban, tehát a főmondat tárgya mellékmondat formájában kerül kifejtésre, ezért nevezzük ezt tárgyi mellékmondatnak.
Alanyi mellékmondatokat is lehet így rövidíteni, ilyenkor általában es névmással kezdődik a főmondat:
Es ist verboten, hier zu parken.
Es ist möglich, Deutsch zu lernen.Es ist gut, hier zu sein.
Es ist möglich, Deutsch zu lernen.Es ist gut, hier zu sein.
Tehát az “es ist + melléknév” kezdetű mondatoknál lehetséges ez főleg alanyi mellékmondatok esetén. MI tilos? Parkolni. MI lehetséges? Németül tanulni. MI jó? Itt lenni. Amit zu + Infinitiv szerkezettel fejezünk ki, arra a “mi?” kérdőszóval kérdezhetünk, ezért hasonló ez az alanyi mellékmondathoz.
A magyarban ilyenkor nem is használunk mellékmondatot. A magyarban itt olyan mondatokkal van dolgunk, amikben van egy melléknév (pl. itt: tilos, lehetséges, jó) és egy főnévi igenév is a mondatban (pl. parkolni, tanulni, lenni). Ezek a mondatok így hangoznak tehát magyarul: Tilos itt parkolni. Lehetséges németül tanulni. Jó itt lenni. Persze a magyarban is kifejezhetjük ezt akár mellékmondat formájában, de ez ritkán történik, pl. Tilos, hogy itt parkoljon az ember. Lehetséges, hogy németül tanuljunk. Jó, hogy itt lehetünk. (Erre kérdezni szintén a “mi?” kérdőszóval lehet, ezért beszélünk alanyi mellékmondatról: Mi tilos? Mi lehetséges? Mi jó?)
A magyarban ilyenkor nem is használunk mellékmondatot. A magyarban itt olyan mondatokkal van dolgunk, amikben van egy melléknév (pl. itt: tilos, lehetséges, jó) és egy főnévi igenév is a mondatban (pl. parkolni, tanulni, lenni). Ezek a mondatok így hangoznak tehát magyarul: Tilos itt parkolni. Lehetséges németül tanulni. Jó itt lenni. Persze a magyarban is kifejezhetjük ezt akár mellékmondat formájában, de ez ritkán történik, pl. Tilos, hogy itt parkoljon az ember. Lehetséges, hogy németül tanuljunk. Jó, hogy itt lehetünk. (Erre kérdezni szintén a “mi?” kérdőszóval lehet, ezért beszélünk alanyi mellékmondatról: Mi tilos? Mi lehetséges? Mi jó?)
De az angolban is dettó ugyanez a helyzet, ott az “it is” kezdetű mondatoknál van ilyen, pl. It is possible to park here. It is good to behere. (Az angolban itt to helyett ING-es alak is állhat egyébként.)
Ezeket azért nevezzük alanyi mellékmondatoknak, mert a főmondatban nem fejtjük ki pontosan az alanyt, erre csak egy es névmással utalunk, és a mellékmondatban fejtük ki bővebben. “MI tilos?” “MI lehetséges?” “MI jó?” Ami tilos, lehetséges vagy jó, az itt most az alany, és ezt a főmondat után mellékmondat formájában, pontosabban zu + Infinitivszerkezet formájában fejtettük ki. Magyarul is lehetne így mondani: Tilos (az), hogy itt parkoljanak/parkoljunk. Lehetséges (az), hogy németül tanuljanak/tanuljunk. Persze a mondatból nem is derül ki, kinek tilos a parkolás, kinek lehetséges a németül tanulás, tehát nincs konkrét személy, akire ez vonatkozik, általános a cselekvés személye, ezért sem tesszük ki a cselekvés alanyát, mert nem határozható meg pontosan, és ezért használjuk a főnévi igenevet, ami nem fejezi ki a cselekvő személyét.
Lehetne olyan mondat is, hogy Das Parken ist verboten, Das Lernen ist möglich, ilyenkor az alany (das Lernen, das Parken) a szokásos első helyen áll, azonban ha az alanyt bővebben ki akarjuk fejteni, akkor elkerül az első helyről külön alanyi mellékmondatba, mint fent, és az es névmással utalunk rá.
Lehetne olyan mondat is, hogy Das Parken ist verboten, Das Lernen ist möglich, ilyenkor az alany (das Lernen, das Parken) a szokásos első helyen áll, azonban ha az alanyt bővebben ki akarjuk fejteni, akkor elkerül az első helyről külön alanyi mellékmondatba, mint fent, és az es névmással utalunk rá.
Célhatározói mellékmondatot is rövidíthetünk zu + Infinitiv szerkezettel, ha a fő- és mellékmondat alanya azonos (damit helyett um zu + Infinitiv):
Ich bin ins Kino gegangen, um den Film anzuschauen.
(Azért mentem moziba, hogy megnézzem a filmet.)
(Azért mentem moziba, hogy megnézzem a filmet.)
A célhatározói mellékmondatra úgy kérdezhetünk, hogy “miért?”, “mi célból?”, innen ismerhetjük fel, hogy um zu + Infinitiv szerkezetet kell használni.
Fenti példánkból azt is láthatjuk, hogy ha elváló igekötős ige kerül zu + Infintiv alakba, akkor a zu az igekötő és az ige közé kerül, és az egészet egybeírjuk.
Fenti példánkból azt is láthatjuk, hogy ha elváló igekötős ige kerül zu + Infintiv alakba, akkor a zu az igekötő és az ige közé kerül, és az egészet egybeírjuk.
Módhatározói mellékmondatok is rövidíthetők, ha a fő- és mellékmondat alanya megegyezik: anstatt zu + Inf(ahelyett, hogy), ohne zu + Inf (anélkül, hogy).
Er ist nach Hause gegangen, anstatt hier zu bleiben.
(Hazament, ahelyett, hogy itt maradt volna.)
(Hazament, ahelyett, hogy itt maradt volna.)
Er ist nach Hause gegangen, ohne Abschied zu nehmen.
(Hazement, anélkül, hogy búcsút vett volna.)
(Hazement, anélkül, hogy búcsút vett volna.)
Ezekben a mondatokban a magyarban gyakran feltételes mód múlt időt használunk (pl. maradt volna).
——— o ———
A brauchen tagadó alakja mellett a zu + Inf azt fejezi ki, hogy valamit nem kell megcsinálni:
Ich brauche nicht dorthin zu gehen.
(Nem kell odamennem.)
(Nem kell odamennem.)
Ez lényegében a müssen tagadása. A brauchen + zu + Inf szerkezetet akkor használhatjuk, ha a mondatban ott van a nicht vagy kein tagadószó, vagy egyéb, tagadó ill. korlátozó értelmű szó (pl. kaum – alig, nur/erst – csak, bloß – csakis):
Ich brauche nur Brot zu kaufen.
(Csak kenyeret kell vennem.)
(Csak kenyeret kell vennem.)
Ha Perfekt alakban, vagy más összetett múlt időben áll a brauchen zu, akkor nem Partizip Perfekt alakba (gebraucht) kerül a brauchen, hanem főnévi igenév alakba. Ugyanis ha két ige van a mondatban összetett múlt időkben (akárcsak módbeli segédigéknél), akkor a Partizip Perfekt helyett mindig Infinitiv áll (lásd még: helyettesítő főnévi igenév):
Ich habe nur Brot zu kaufen brauchen.
(Csak kenyeret kellett vennem.)
(Csak kenyeret kellett vennem.)
– o –
Sein + zu + Infinitiv: Szenvedő értelmű, és azt fejezi ki, hogy valamit meg kell tenni, vagy megtehető. Magyarra -andó, -endő, vagy -ható, -hető raggal lehet fordítani:
Diese Aufgabe muss gelöst werden = Diese Aufgabe ist zu lösen – Ezt a feladatot meg kell oldani = Ez egy megoldandó (megoldásra váró) feladat.
Der Tisch kann hier gefunden werden = Der Tisch ist hier zu finden – Az asztal itt található.
– o –
Haben + zu + Infinitiv: A müssen igéhez hasonló jelentésű: meg kell valamit tenni, valakinek valami tennivalója van:
Ich habe viel zu tun = Sok tennivalóm van.
Er hat für morgen viel zu lernen = Sok tanulnivalója van holnapra.
– o –
A scheinen + zu + Infinitiv egy sajátos német szerkezet. Magyarra az “úgy tűnik, hogy…” szerkezettel fordítjuk, de a németben a mondat alanya lesz az, amiről beszélünk:
Franz scheint nicht zu Hause zu sein – Úgy tűnik, Ferenc nincs otthon (“Ferenc nem tűnik otthon lenni.”)
Du scheinst ein Buch zu lesen – Úgy tűnik, könyvet olvasol.
Du scheinst ein Buch zu lesen – Úgy tűnik, könyvet olvasol.
A scheinen igét természetesen tehetjük múlt (vagy akár jövő) időbe is, ekkor azt fogja jelenteni, hogy “Úgy tűnt, hogy…”. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy korábban történt az, amiről szó van, akkor a másik igét befejezett főnévi igenév alakba tesszük:
Du scheinst / schienst ein Buch zu lesen / gelesen zu haben.
Úgy tűnik / tűnt, olvasol / olvastál egy könyvet.
Úgy tűnik / tűnt, olvasol / olvastál egy könyvet.
Der Direktor schient ins Ausland gefahren zu sein.
Úgy tűnik, az igazgató külföldre utazott.
Úgy tűnik, az igazgató külföldre utazott.
————— o —————
Kivételek:
Ha egy ige után egy másik ige áll vonzatként, akkor zu + Infinitiv-et kell használnunk, pár kivétellel. Ezek a kivételek:a módbeli segédigék, a lassen, valamint az érzékelést kifejező igéket (sehen, hören) és a gehen, lernen,lehren, helfen:
Ha egy ige után egy másik ige áll vonzatként, akkor zu + Infinitiv-et kell használnunk, pár kivétellel. Ezek a kivételek:a módbeli segédigék, a lassen, valamint az érzékelést kifejező igéket (sehen, hören) és a gehen, lernen,lehren, helfen:
Ich kann nach Hause gehen.
Wir lassen die Waschmaschine reparieren.
Ich sehe die Kinder spielen.
Ihr hört die Kinder singen.
Er geht jeden Tag kaufen.
Das Kind lernt in der Schule rechnen.
Der Lehrer lehrt die Kinder lesen.
Ich helfe dir lesen.
Wir lassen die Waschmaschine reparieren.
Ich sehe die Kinder spielen.
Ihr hört die Kinder singen.
Er geht jeden Tag kaufen.
Das Kind lernt in der Schule rechnen.
Der Lehrer lehrt die Kinder lesen.
Ich helfe dir lesen.
Ezek közül sok ige (a módbeli segédigék, a lassen, sehen, hören, helfen) az összetett múlt idejét sajátos módon képzi, a haben ragozott alakja mellett nem Partizip Perfekt áll, hanem Infinitiv (pl. Ich kann nach Hause gehen → Ich habe nach Hause gehen können), ami KATI szórendbe kerülve is furán viselkedik. Erről a jelenségről bővebben az Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett múlt időben című bejegyzésben írok.
Az összes többi igénél tehát, ha vonzatként egy másik ige áll utána, zu + Infinitiv szerkezetet kell használni, pl. Ich beginne einen Brief zu schreiben.
————— o —————
Előidejűség kifejezéséhez Infinitiv Perfektet használandó, sőt szenvedő alakban is használható a zu + Infinitiv:
Ich freue mich, voriges Jahr nach Berlin gefahren zu sein.
Örülök, hogy tavaly Berlinbe utaztam.
Örülök, hogy tavaly Berlinbe utaztam.
Ich freue mich, eingeladen zu werden.
Örülök, hogy meghívnak.
Örülök, hogy meghívnak.
Ich freue mich, eingeladen worden zu sein.
Örülök, hogy meghívtak.
Örülök, hogy meghívtak.
————— o —————
A zu + Inf használata ragozott igealak helyett általában nem kötelező, de gyakori, feltétlen tudni kell, és ha csak lehet, ezt kell használni. (Tehát pl. az “Ich habe versprochen, ins Kino zu gehen” helyett mondatod, hogy “Ich habe versprochen, dass ich ins Kino gehe”, nyelvtanilag helyes ez is, de inkább a zu + Inf alakot használják. És van néhány eset, amikor zu + Inf szerkezet helyett nem is nagyon lehet mást használni, de erre rá is lehet érezni – ilyenkor felszólító mód lenne a mellékmondatban, ami talán nem helytelen a németben sem a sollen igével, de nagyon erőltetett.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: